04Mar
Egy 16 éves, öngyilkossági gondolatokkal, elidegenedettség érzéssel, erős kifáradásokkal és kapcsolati nehézségekkel küzdő lány kért segítséget egy kortársa javaslatára. Dolgozatokkal kapcsolatos aggodalmak és a társas kapcsolatok érthetetlensége miatt az általános iskola idején két alkalommal is volt szuicid kísérlete, amely egy esetben osztályos megfigyeléssel végződött. Több pszichológusnál is járt, de elmondása szerint nem értette, hogy „mit beszélnek”, egyre rosszabbul érezte magát, így nem ment többet. A kifáradások mögött felmerült egy esetleges auditív nehezítettség és vizuális szenzoros érzékenység is. A kivizsgálás igazolta az auditív zavart, amely elsődleges korrekciója megtörtént és már ez is csökkentette a kifáradásos epizódokat. A következő találkozások alkalmával nehezen mutatkoztak meg az autisztikus jegyek, de végül a szülőkkel folytatott beszélgetés megerősíteni látszott a kivizsgálás indokoltságát. A gyermek iskolája, edzői és egyéb közösségek semmilyen nehezítettséget nem jeleztek(!). A kivizsgálás végül igazolta az autizmus tényét. A diagnózis, a biztos válasz a fiatalt nagy megnyugvással töltötte el és örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy nagy közösség értékes tagja, végre valami „jól leírja őt”. Pszichiáter szakember bevonása mellett a családdal való további munka – számos mélyponttal és nehézséggel tarkítva ugyan, de – komoly eredményeket hozott. Kiemelkedő tanulmányi teljesítmény mellett motiváltság született az élni akarás és alkotás kapcsán. Hosszútávú tervek rajzolódtak ki, a fiatal megtanulta sajátosságait, így elfogadható hullámzásokkal éli a mindennapokat. Családi- és baráti kapcsolatokat ápol, önállóan él, külföldi tanulást tervez.
Szerkessze blogcikkeit az Oldalak lapon a szerkesztés gombra kattintva.
