Egy 30 éves fiatal nő azzal keresett meg, hogy párjával megváltozott a kapcsolata, amit partnere az esetek többségében nem volt hajlandó elismerni. A hölgy igényeiről, vágyairól nem tudtak beszélgetni, azok kevés esetben kaptak teret. Egy idő után bizonytalanná vált, hogy megélése valós-e, vagy csupán - ahogy azt partnere állította - ő lát valamit rosszul, neki kéne megváltoznia. A közös munka folyományaként felismerte és megfogalmazta azt, hogy partnere nem törődik az ő jóllétével. Ki merte mondani megélését, miszerint választottja érzelmileg rendszeresen bántja. Meg tudta határozni a számára fontos párkapcsolati minimumokat, ki merte fejezni az igényét egy tiszteletteljes és kölcsönösségen alapuló kapcsolatra. Idővel kibontakozott reális önértékelése és önbecsülése. Így az évek óta őt fogva tartó kapcsolatból ki tudott lépni.
